Tegnap egész jó nap volt. A szokásos dupla rajz utáni szarkedv helyett tök jó kedvem volt, mert névtáblát kellett csinálni, és tök jól sikerült!:) Oké, Vera azért sokat segített, főleg ötletelt, de magát a kézimunkát én csináltam, úgyhogy büszke vagyok magamra, hogy alkottam valami normálisat.:D Ma viszont egyeltalán nem vagyok magamra büszke. Drága barátunk, M ma elég sokszor került a szemem elé. Rögtön úgy kezdődött, hogy reggel Verával beléptünk a suliba, az orrom előtt sétált el a barátnőjével, természetesen köszönés nélkül. Jó, lépjünk tovább. Mostanában Ausztriából, meg Kosovoból jönnek hozzánk diákok, nem tudom miért, de a lényeg, hogy jönnek. Vannak velünk egyidősek is, nagyobbak kisebbek. A suliban van egy 12-es, tök jó fej srác, aki bűvészkedik, és persze tartott bemutatót a külföldieknek, akik aztán különféle kérdéseket tettek fel nekünk az ő otthonukról. (Ausztria fővárosa, ottani híres emberek stb.) Abban a szünetben, mikor ez volt, mi is kiültünk pár barátnőmmel, és néztük a történéseket. Persze én nem emiatt az egész miatt ültem kint - totál szembe állt velem teljes egészében M.:) Hát igen, szép látvány volt. Nem igazán a műsort figyeltem, elvetett pillantásokat vetettem felé, néha  ő is felém, de nem hiszem, hogy direkt.:D:( Na mindegy, szóval akkor 15 percen keresztül láttam. És olyan jó volt. De mikor megláttam, hogy a barátnőjével konkrétan ugyan olyan ingbe vannak (!!!) akkor egy kicsit úgy... meglepődtem. De ami a legeslegjobban idegesít, hogy egyik szünetben egy jóó hosszú folyosó egyik végéről jött szembe a haverjával, én meg barátnőmmel. Mivel elmélyült beszélgetést folytattunk xd, ezért nem igazán figyeltem a körülöttem lévő embereket, és én idióta hülye barom nem vettem észre, hogy Ő jön szembe! Azért ilyen még nem volt... akkor vettem észre, mikor mellém értek, rám nézett, majd ment tovább. Persze nem köszönt. Olyan dühös vagyok magamra... itt volt a tökéletes alkalom, hogy ráköszönjek vagy valami, de neeem, nekem a földet kell bámulnom, hogy is ne.-.-
Holnap írok töri témazárót, úgyhogy arra most elég sokat kell tanulnom, hogy minimum 4-es legyen. Aztán ma van tánc, utána pedig apum lakásán alszunk megint nővéremmel, nagyon jó, cuccolhatok át. Nem baj, nézzük a jó oldalát: lesz krumplistésztaaa!:) Yumm