Ne haragudjatok, de a depi korszak újabb fejezetét olvashatjátok, szóval akinek már elege van belőlem (teljesen megértem), az ne nagyon olvassa tovább, ha csak nem kiváncsi a szenvedésemre. Tényleg, nekem is elegem van már magamból, nem csodálom ha valaki kattint egy x-et.
Szóval a tegnapi történéseket még mindig tudom fokozni. Tegnap suli után M rámírt, hogy miért voltam vele olyan flegma... mondtam, hogy szar napom volt. Szegénykémnek is, mert az ex egész nap rajta lógott, és nagyon idegesítette. Édesem. Azért nem volt nehéz ölelgetni és puszilgatni. Aztán mondta, hogy mennyire elege van a csajból, és elküldte a büdös francba nap végén. Huh. Tehát hogy, suliba megy a pofi, aztán nap végén úgy dönt, hogy akkor ennyi, vagy mi én nem is értem komolyan?!?! Fu, mindegy. Lépjünk tovább. Megmondtam neki, hogy nem érdekel az a kurva, sem az, hogy mit csinálnak, csak engem ne hülyítsen, és ne legyek a 3, a volt barátnője úgyis mindig fontosabb volt/lesz, mint én. Erre csak annyit tudott mondani, hogy buta vagyok, ha így gondolom. Kösz. Mégis hogy gondoljam, ha az exével, akit nagyon utál bizony.., többet van suliba, mint velem. Sőt, őt megöleli, puszilgatja, rám meg szarik. Na most, nehéz nem úgy gondolni, hogy fontosabb vagyok neki. Oké, ment a duma, hogy engem ő sosem hülyít. Jólvan, hát meglátjuk mit hoz a holnap. Na hát konkrétan a nagy büdös semmit. Egyik óra után ott van órája, ahol nekem az övé után. Állok a terem elött, várom hogy jöjjön ki - igen ám, de drága volt barátnő már előttem ott várta! Reakció: miafasz?! Már ott volt, mikor odaértem, és rá várt, értitek?! Mivaaan? Tévedsz kisanyám, ha mostantól ez lesz... csak nehogy véletlenül boruljon a busz alá a csaj a héten. Nagyon nem akar engem felkurni... na szóval, igen, jön ki M és köszönés nélkül elmennek mellettem a csajjal. Ott tartottam, hogy onnan nekifutásból kiugrom a terem ablakán. Olyan erő kellett, hogy ne gáncsoljam ki a csajt, hogy ne üvöltsek utánuk, ne tépjem meg, ne... hogy ne csináljak semmi hülyeséget. És ez is csak azért, mert nem akarom lesüllyedni annak a picsának a szintjére, hogy hisztivel és idióta bekattanásokkal érem el, hogy figyeljen rám. Ehelyett kurvára tartom magam, egész nap, felveszem a nevetős, semmi problémám nincs álarcot, hülyülök a haverjaimmal, de az a düh, szomorúság, keserűség, görcs amit érzek bent, az lassan tényleg az őrületbe kerget.
Ma is egész nap fájt a fejem. Tudom, hogy nem vagyok beteg, vagyis keringenek virusok össze-vissza, lehet benne van a dologban, de nem véletlen, hogy amióta ez a feszkó van, csak azért fáj a fejem... egyszerűen így jön ki rajtam. Szarul vagyok szédülök, mert gyülemlik bennem minden folyamatosan. Ma volt tánc. Semmi kedvem nem volt menni, de örültem, mert legalább eltereli a figyelmem, és abban a másfél órában annnyira jó, hogy legalább akkor, tánc közben, ki tudok kapcsolni. És az a másfél óra nem az örlődéssel, hanem a tánccal telik, és átszellemülök, és nevetünk a többiekkel, tanárokkal. Csak aztán kilépek a teremből, felülök a buszra, és visszatérek a földre. Borzalmas.
Hétvégén megyek lovagolni barátnőmmel. De jó lesz Istenem, úgy várom már, hogy az hihetetlen. Kicsit lazítani, kikapcsolni, csak a lóra figyelni. Az tényleg a legjobb dolog a világon. Ha nem lenne hét közben a 2 táncóra, és hétvégén nem mennék lovagolni, tényleg nem tudom mi lenne. Felrobbannék vagy nem is tudom. De szerencsére van, szóval még megéri túlélni a hetet. Legalább valamiért megéri tartani magam. Csak ki tudja meddig.