Tegnap egész jó nap volt. A szokásos dupla rajz utáni szarkedv helyett tök jó kedvem volt, mert névtáblát kellett csinálni, és tök jól sikerült!:) Oké, Vera azért sokat segített, főleg ötletelt, de magát a kézimunkát én csináltam, úgyhogy büszke vagyok magamra, hogy alkottam valami normálisat.:D Ma viszont egyeltalán nem vagyok magamra büszke. Drága barátunk, M ma elég sokszor került a szemem elé. Rögtön úgy kezdődött, hogy reggel Verával beléptünk a suliba, az orrom előtt sétált el a barátnőjével, természetesen köszönés nélkül. Jó, lépjünk tovább. Mostanában Ausztriából, meg Kosovoból jönnek hozzánk diákok, nem tudom miért, de a lényeg, hogy jönnek. Vannak velünk egyidősek is, nagyobbak kisebbek. A suliban van egy 12-es, tök jó fej srác, aki bűvészkedik, és persze tartott bemutatót a külföldieknek, akik aztán különféle kérdéseket tettek fel nekünk az ő otthonukról. (Ausztria fővárosa, ottani híres emberek stb.) Abban a szünetben, mikor ez volt, mi is kiültünk pár barátnőmmel, és néztük a történéseket. Persze én nem emiatt az egész miatt ültem kint - totál szembe állt velem teljes egészében M.:) Hát igen, szép látvány volt. Nem igazán a műsort figyeltem, elvetett pillantásokat vetettem felé, néha  ő is felém, de nem hiszem, hogy direkt.:D:( Na mindegy, szóval akkor 15 percen keresztül láttam. És olyan jó volt. De mikor megláttam, hogy a barátnőjével konkrétan ugyan olyan ingbe vannak (!!!) akkor egy kicsit úgy... meglepődtem. De ami a legeslegjobban idegesít, hogy egyik szünetben egy jóó hosszú folyosó egyik végéről jött szembe a haverjával, én meg barátnőmmel. Mivel elmélyült beszélgetést folytattunk xd, ezért nem igazán figyeltem a körülöttem lévő embereket, és én idióta hülye barom nem vettem észre, hogy Ő jön szembe! Azért ilyen még nem volt... akkor vettem észre, mikor mellém értek, rám nézett, majd ment tovább. Persze nem köszönt. Olyan dühös vagyok magamra... itt volt a tökéletes alkalom, hogy ráköszönjek vagy valami, de neeem, nekem a földet kell bámulnom, hogy is ne.-.-
Holnap írok töri témazárót, úgyhogy arra most elég sokat kell tanulnom, hogy minimum 4-es legyen. Aztán ma van tánc, utána pedig apum lakásán alszunk megint nővéremmel, nagyon jó, cuccolhatok át. Nem baj, nézzük a jó oldalát: lesz krumplistésztaaa!:) Yumm

Öm... őszintén szólva nincs mit írnom, de muszáj írnom, mert megőrülök. Ma nem történt szokás szerint semmi. Suli uncsi volt, de szerencsére gyorsan elment. Nem volt egy rossz nap, nem arról van szó. Nevettünk ma is sokat, meg volt valami megemlékezés. Ami után persze lebaszott minket az ofőnk, mert nem voltunk csöndbe. Hát igen, elég infantilis néhány osztálytársam. Az egyik idióta fiút, akit mellesleg utálok, félre is hívott és diszkréten megmondta neki, hogy bazmeg, ember, kuss már.:D Na jó, ma nem tudok szépen írni, bocs. Nem volt első órám, második tesi volt. Nem csináltam sok mindent, de valamiért többet, mint általában. Asszem lebuktam, hogy nem csinálok semmit.:( Ma volt tánc, na az megint jó volt.:) Tanultunk egy új, tök jó táncot, úgyhogy az feldobott egy kicsit. A lovaglás már iszonyatosan hiányzik, ráadásul az a barátnőm, akik múltkor kivittek, ezen a héten nem mennek. Mivaan?! Ő hogy bírja ki? Én ezt nem értem. Csak én vagyok ilyen függő? Mások, akik járnak lovagolni, simán kihagynak heteket? Annak mi értelme van? Még egy hetet ki kell bírnom (valahogy...), aztán jön apuuciiim! Onnantól megint aranyélet van gyerekek.:) Minden hétvégén pacizás. Az kell nekem, nem ez a hétvégi punnyadás. Ettől már kész vagyok. Nagybetűs elvileg szombaton tényleg tényleg megyünk Encivel lovagolni, és erre most azért van nagyobb esély, mint az elmúlt két hétben xd, mert jön egy barátnője, aki jobban tudja az utat odafelé vagy mi és egyszerűbb lesz kimenni. Hát oké. Nekem töök mindegy, csak jussak már ki végre. Tánc után a szokásos módon Verával és Lillával megálltunk még dumálni hazafelé, legalább fél órát, de nem baj, mert sokat röhögtünk. Mindig sztorizgatunk, elmeséljük egymásnak, hogy mi volt a suliban. Tök jó, hogy a suliváltás, gimibe elmenés (az már szó!) után is így megmaradt a kapcsolat.:)
A rossz oldala a mai napnak az volt, hogy néha megint kirekesztettnek éreztem magam. Nem nagyon tudtam néha kihez menni, ami fura, mert tényleg nagyon sok barátom van. Kinga megint elvonult néha Verával, és olyan dolgokról beszéltek, amikről igazából én is tudok, de néhány részletet, kis történést mégis ketten beszélnek meg. Miért? Azt nem értem, hogy senki sem bízik meg bennem. Tényleg nem tudom, miért. Nem vagyok pletykás, sőt, ha bármit elmondanak, és megkérnek, hogy ne mondjam el senkinek, akkor nem mondom és kész. Ilyen egyszerű. Milyen alapon nem akarnak semmi olyat megosztani, és senki olyan, aki közel áll hozzám? Nem azt várom, hogy mindenki, akivel csak szoktam beszélgetni, minden féltett titkát, és apró dolgokat megosszon és utána "Sssh! Ne mond el senkinek légyszi!" mondatokkal bombázzanak, de akik tényleg a legjobb barátaim, és akikkel jóban vagyok, nem mondanak el olyan dolgokat, amikhez például tanácsot is tudnék adni. Kingának A (nem írom ki a nevét, de a lényeg, hogy tavaly iszonyatosan szerelmes voltam belé) elmondott valamit, ami egy tök normál dolog, és tényleg semmi nagy cucc, de azért nem olyan, amit megosztana a külvilággal. Kingával nagyon rég nem beszéltek, mert történt valami, mindegy mi. Velem A azóta beszélt, és nagyon jóban vagyunk. Mégsem mond el semmit... jobban bízik abban, akivel sokáig nem beszélt, mint bennem, akivel azóta, folyamatosan, napi szinten sokat beszél. Ez nagyon, nagyon idegesít. Unom a sablonbeszélgetéseket! Pedig A jövőre elmegy... és nem szeretném, ha nekem jobban hiányozna ő, mint én neki. Pedig ez sajnos így van. És nekem ettől megszakad a szívem....:/

Nem voltam pár napig, de most pótolom. Szóval, pénteken volt az egész éjszakás derby a suliban, és igazából nem is tudom, minek mentünk el. Mindig elmegyünk, de mivel mi idén (tavaly röpiztünk) nem neveztünk semmilyen sportversenyre, ezért csak odamentünk Kingával és ültünk, beszélgettünk, fotózkodtunk. Néha benéztünk a tornaterembe, hogy éppen kik fociztak, és ha olyanok, akiket ismertünk, akkor drukkoltunk nekik és ennyi. Az osztályból még jöttek páran, de nem igazán voltunk a többiekkel. Végül Kinga, Barbi és én hárman töltöttük nagyrészt az estét, és rengeteg idióta képet csináltunk.:D Közben összefutottunk egy gyerekkel a suliban, akit már én is ismertem látásból, de Barbi szokott vele dumálni. Hát hogy mondjam... ez a gyerek nem normális! Elkezdett ránk nyomulni meg minden, minden áron közös képet akart. Végülis vicces volt, sokat röhögtünk rajta, de a végén már nagyon idegesítő volt, úgyhogy szépen elküldtük. Bár mindig visszajött.:D Éjfélkor mentünk el Kingával, én úgyvolt, hogy apum lakásában alszom nővéremmel, de végül Kingáékhoz mentem. Szombaton dálután negyed 2-ig aludtunk, ugyanis 3-kor feküdtünk le. Nem tudom hogy bírtuk addig, már 2-kor hullák voltunk. Na mindegy, ennyit a derbyről. Délután 5-kor jöttem el tőlük, majd hazajöttem, és megnéztem a Pretty Little Liars új részét. A Vámpírnaplókat már Kingáéknál megnéztük.:)
Ma pedig, mivel semmiféle programom és ötletem nem volt, így rávettem magam, hogy rendet rakjak a szekrényemben. Mostmár tényleg! És voálá, még csak 11 óra és a szekrényemben már rend van, és már a kutyát is levittem. Büszke vagyok magamra.*-* Már csak a házi írás és tanulás van hátra... na igen, arra valószínűleg később kerül sor.:D
Persze azóta sem voltam lovagolni. Jellemző. Encinek valahogy nagyon bonyolult dolog eljutni a lovardába, én meg csak vele tudok menni, mert nélküle eltévedek, és ha ki is jutok, 2x annyi idő alatt. Bár Cinkotára el tudnék menni egyedül... ez nem is rossz ötlet.:) Ha jól tudom, Örs vezér térről megy valami busz arra felé, és nem is annyira bonyolult a közlekedés. Óóó, ezt átgondolom. Szóval apum csak 5-én vagy 7-én jön haza, és az utána lévő hétvégén tudok csak biztosan menni. Úristen, 2 hete nem voltam lovardában.:'( Nálam ez már kínszenvedés. S.O.S

Remélem mindenki ismeri azt a számot, ami úgy kezdődik, ahogy a bejegyzés címe, szerintem nincs olyan, akinek ne az jutott volna eszébe róla.:D Na mindegy is. Ez megint csak a "nem tudtam mit kitalálni" állapotom.:D Egyébként úgy döntöttem, hogy mostantól nevükön szólítom az embereket, akiket megemlítek a bejegyzéseimben, mert idegesít, hogy néha nem tudom már, hogy ki kicsoda. Na szóval, ma sajna a fél osztály nem jött suliba, mindenki elkapta ezt a hülye influenzát.:/ Én érdekes módon sosem kapom el, pedig körülöttem mindenki totál beteg... Barátnőmmel, Kingával mentünk is ma reggel mekibe, de ő is nagyon szarul volt, úgyhogy utána rögtön hazament, hogy holnap már tudjon jönni. Törin kihívtak felelni, de kb. 1 hónapja elvesztettem a töri füzetem, és egy kis anyagrész, amit kérdezett, nekem nem volt meg. Mondtam, hogy azt a részt kérdezze, amit már le tudtam írni új füzetbe, de neeem, ha azt a kb. 2 mondatot nem tudom, akkor üljek le. Hát kapja be. Nehogy legalább esélyt adjon... fél perc gondolkodás után a helyemre küldött. Jól kezdtem a fél évet, ezek után legyek 4-es évvégén. Végülis, ha minden dogámat megírom 5-re, még lehetek...-.- Mindegy, jövő héten írunk, úgyhogy minimum 4-esre meg kell írnom, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy adhasson még egy szar jegyet!;)
Ma egyébként sajnos alig láttam M-t. Egyszer láttam, mikor már mentem ki a suliból, és előttem kb 10 centivel elsétáltak a barátnőjével és lesmárolta. Ilyenkor persze felmegy az agyvizem és... ahj olyan szar.:( De legalább köszönne!!! Bőven elég. Nem is várok tőle többet. Nem tudom, hogy holnap az egész éjszakás derbyn ott lesz-e a suliban, valószínűleg igen, az ilyeneket nem hagyná ki.:) De ha ott lesz, akkor biztos, hogy a barátnője is. Hiába, sehogy sem győzhetek. Nem vagyok egy lelkizős típus, de olyan jó lenne valakinek elsírni az egészet, aki tudom, hogy megért. Vagy csak kiadni magamból... de mindegy, majd elmúlik ez is.:/
Holnap megint apum lakásán alszunk valszeg, mert anyumhoz jön az új pasija... úgyhogy minket elpaterol itthonról.:D Valszeg megyünk lovagolni Encivel (ejtsd: Enszi), nagyon remélem, hogy most már tényleg. Már 2 hete nem voltam lovak közt! HELP

Nem tudom miért ez a címe a bejegyzésnek, semmi sem jutott eszembe.:D Kicsit még mindig kivagyok az elmaradt forgatás miatt, de túltettem magam rajta.xd Hogy azért anyum programját ne rontsuk el, nővéremmel apum lakásában aludtunk tegnap, mivel ő most nincs itthon és úgyis örül, ha figyelünk a lakásra. Szerencsére nem kellett messze menni, pár utcával odébb lakik, szerintem kicsit még a sulihoz is közelebb voltam. Tök jó volt, ketten voltunk a lakásban tesómmal, főzött nagyon finom vacsit, aztán tv-t néztünk. Reggel ágyba hozta nekem a forró kávét, és még reggelit is csinált. Wow.:) A törődő nővér.:D Suliba nem volt semmi extra, egyik legjobb barátnőmön kívűl még tök sokan betegek voltak, úgyhogy ma nagyrészt egy másik nagyon jó barátommal voltam (fiú). Amúgy nagyon könnyű nap volt. Kaptam németből egy 5-öst röpdogára, csak fél pontot vesztettem. Annyira örülök, hogy a némettel nem kell szenvednem, és könnyedén tanulom, sokan a csoportból eléggé küszködnek.:/ Fizikán ofő órát tartottunk, mivel az ofőnk a fizika és a matek tanárunk is, úgyhogy csak 5 perc jutott a fizikára, de kivételesen nem feleltetett senkit.:) Németen a doga osztás után néztünk tovább egy filmet, amit már nagyon rég óta nézünk, de sosem jutunk a végére, mindig 10 perceket nézünk belőle, aztán kicsöngetnek.:D Infón dogát írtunk szövegszerkesztésből, be kell pötygni pár sort, aztán 5 féle képpen elmenteni, körlevet csinálni stb. Én negyed óra alatt kész lettem, a többiek meg egész órán baszakodtak vele. Ezen mit?!:D Na mindegy. A tánc ma is nagyon jó volt, kevesen voltunk, de attól függetlenül ugyan olyan sokat röhögtünk.:) Pénteken elmarad az ofő ismét, szóval megint lesz időm hazaérni német előtt. Péntektől hétfőig anyum nem lesz itthon, úgyhogy a hétvégét nagyon jóra tervezem.:D Pénteken lesz egy egész éjszakás sportverseny a sulinkba, de én szerintem nem fogok sokáig maradni, éjfél előtt mindenképp szeretnék hazaérni, mert szombaton megyünk lovagolni barátnőmmel és akkor korán kell kelnem. Most már remélem, hogy tényleg megyünk, mert ha nem, ideges leszek!:D 2 hét után elvonási tüneteim vannak a lovaglás-mentességtől, úgyhogy valahogy eljutok a lovardába, nem érdekel semmi és senki.:) Holnapi tervek: nincs első órám, úgyhogy barátnőmmel elmegyünk mekibe, nem mintha bármit is ennék ott. Fúj.>.< Suli után anyummal elmegyünk bankba nagyon remélem, hogy megcsináljuk a bankszámlám. Utána pedig német házit írok főképp a pénteki német órámra.