Előszőris: Boldog Mikit mindenkinek!:) Remélem mindenkinek jól telt a napja, az enyém egész jól. Voltak jó és kevésbé jó pillanatok is. De kezdem az elején.
Mint számomra ma kiderült, hogy mindenkinél máshogy szokás a Mikulás napi ajándékozás. Valaki 5-e estéjén, valaki 6-a reggel, vagy este kapja meg. Én mindig 6-a reggelén kapom, mikor reggel felkelek már ott van vagy az ágyam melett, vagy az asztalomon a kis Miki csomagom.:) Általában csak csokit kapok, és mellé valami kis apróságot, mondjuk parfümöt, sminkcuccot, vagy tavaly például egy meleg szőrős papucsot.*.* Idén is kaptam egy csoki csomagot, és egy Sony fülhallgatót (mert az előzőt elhagytam, pedig nagyon szerettem:() és egy Maybelinne szempillaspirált. Tökre meglepődtem, mert már rég elveszett a fülhallgatóm, és nem gondoltam, hogy anyum emlékszik rá.:) A szempillaspirálra sem számítottam, mert karácsonyra kértem, és nem hittem, hogy már most kapok.:D Szóval a reggel jól indult. Suliba mindenkin Miki sapi, vagy ilyen kis villogó szarvak voltak.:D Volt pár emberke, akik beöltöztek Mikulásnak, és az ajtónál osztogatták a szaloncukrot. Lehet kérdezni is a Mikulástól mindenféle hülyeséget, és a legjobb kérdés-válaszokat kiteszik az egyik oszlopra a suliban.
Hazaérve találtam még pár ajándékot az asztalomon, nővérkémtől.:) Egy szivecske medálos nyakláncot, amit kinéztem pár napja H&M-be, és mini oreót kaptam tőle. Na meg persze virgácsot.:) Olyan aranyos anyum és tesóm is, tökre figyeltek, hogy mit szeretnék, vagy mit kértem még hetekkel ezelőtt, szóval tök jó volt.:)
P-nek az ajándékát még mindig nem sikerült megvennem, de már találtam egy pasit, aki egyedi gitárpengetőket készít, szóval remélem válaszol, és akkor tudok neki végre rendelni egy pengetőt.:) Ma egyébként egyik barátnőmön valamiért P pulcsija volt... elvileg nem P ajánlotta fel, hogy vegye fel, csak a csaj fázott aztán kiszolgálta magát... hát nem tudom. De nem akartam és msot sem fogom magam ezzel idegesíteni. Rajz előtt P helyére ültem le, amíg nem jött be a terembe és úgy dumáltunk barátnőimmel, és mikor P bejött, akkor így mögém állt, és totál rám feküdt szinte, meg ilyen teljesen közel és ááá annyira imádom ezeket a pillanatokat.:) Lehet gáz, olyan vagyok mint 3 éve, mikor megláttam, aki tetszik, vagy csak 2 szót váltottam vele, és juuj juuj hozzám ért hozzám szólt!:D De akkor is olyan jó mikor csak pár perc erejéig is, de ilyen közel van hozzám és ilyen aranyos meg minden.:) Utána rajzon többször is beszélgettünk meg minden. Jaaahjj, borzasztóan beleszerettem megint. De hát nem tudok mit csinálni ez van.
Várom  nagyon a karácsonyt, és a szilvesztert. Karácsonykor anyummal, tesómmal, anyum pasijával és az ő lányával megyünk Bécsbe.:) Jó lesz nagyon. Szilvesztert pedig barátnőmnél töltöm, pár osztálytársunkkal együtt. Nagyon jó lesz. Remélem lesz valami eksön P-vel.:$

Sziasztok. A mai is egy elég átlagos nap volt. A suli maga nem volt megerőltető, sok óránk elmaradt. Fizikánk nem volt, helyette Encivel és Mátéval hülyültünk, zenét hallgattunk.:) Infón Mikulást rajzoltunk power pointba. A tanár nem igazán tudott jó Mikulást csinálni, vagyis mondta, hogy aki jót csinál, az csinálja meg az ő gépénél, ami ugye vetít a táblára, hogy a többiek nagyjából lássák hogy kell, vagy nem tudom.:D Az enyém rögtön megtetszett neki, és mondta, hogy "Na, Kinga az én emberem", szóval én rajzolgattam a tanári gépnél.:D Vicces volt, de cuki kis Mikulást rajzoltam.:) Irodalom sem volt, de a fiúk jól elszórakoztattak minket. Valamelyikük hozott csúzlit a suliba, és több ilyen ruganyos izét, nem jut eszembe hogy hívják, szal ilen szalagot összekötöttek, és lett belőle egy nagy csúzli. Egymásra célozgattak, meg azt próbálgatták, hogy ha zsírkrétát lőnek ki vele, akkor az mit lyukaszt át és mit nem.:D A papírt persze nagyon könnyen átlyukasztotta, és egy műanyag kis dobozkát is. Az mondjuk durva volt.:D Egyik osztályársam pedig bevállalta, hogy a csupasz hátára célozzanak... nos, elég szép nyoma lett meg kell hagyni. Azért nem sokan merték volna bevállalni szerintem, nézni is rossz volt.:D
Ma M több új képet is feltöltött haverjaival magukról meg egymásról. Mostanában kicsit rosszabbul érint, hogy vége ennek az egésznek és nem beszélünk lassan egy hónapja. Nézem a képeit, és rögtön belájkolnám, de aztán rájövök, hogy elég gáz lenne, pláne, hogy már nem beszélünk meg semmi.:( Ma táncra menet (ami egyébként megint nagyon jó volt*.*) barátnőmmel pont erről beszélgettünk. Mondta, hogy ő is látta a képet róluk, és kiderült, hogy M egyik haverja a barátnőmmel egy házban lakik.:D De ez most nem lényeg. Szóval erről dumáltunk, és mondtam, hogy hát igen, egy hónapja semmi kontakt. Nézett rám, hogy ez neki nagyon nagyon szar lenne, és hogy ha neki lenne egy ilyen ember, aki annyit jelent neki, mint nekem M, akkor biztos, hogy 1 hét után megőrült volna... hát igen. De Hál' Istennek, van rengeteg barátom, vannak figyelemterelő dolgok az életemben, és ha nem lennének a barátaim, a tánc, a lovak, én is totál bediliztem volna. Igazából, már nagyon a határán voltam... egyszerűen csak bőgni tudtam volna, és semmi mást. Fájt a fejem napokig, hetekig, nem volt kedvem semmihez, és másra sem tudtam gondolni. Az első 2 beszélgetésmentes hét nekem is brutálisan nehéz volt. Még mindig az, de már azért jóval könnyebb minden nap nézni őt, rágondolni néha, és elfogadni a tényt, hogy vége. Barátnőm, akivel erről dumáltunk, nem igazán látott engem abban az állapotban pár hete, de mondtam neki, hogy higgye el, borzasztóan nehéz. És örüljön, hogy neki még nem volt ilyen, hogy egy ilyen embert veszített el az életéből.
De rájöttem, hogy rengeteg ember belép, majd gyorsan, vagy lassan ki is lép, és nincs tovább. A barátok is jönnek mennek. Ha belépnek, az sokszor örömteli, boldog és tök jó dolog, egy új barát, új emberek az életetben. De mikor valaki mindennél fontosabbá válik számodra, és az illető kisétál az életedből... azt elviselni az egyik legnehezebb dolog a világon. Persze, ennek is sok oka lehet, hogy miért nincs benne valaki az életünkben. Bizonyára okkal lépett ki, a sors, az élet úgy döntött, nincs szükségünk rá, neki nincs helye az életünkben. De ha ezt az okot nem találom, és fogalmam sincs róla, akkor bizony csak a gyötrés, és keserű fájdalom marad utána. Megtapasztaltam. Egy ideig nagyon rossz. Csak felkelsz, túléled, majd lefekszel. Ez így megy egy ideig, majd azt veszed észre, hogy egyszer csak már könnyebb lesz. Aztán sokkal könnyebb, és rádöbbensz, hogy már alig, vagy nem is gondolsz rá. Szép lassan eltűnik a gondolataidból, és olyan mintha nem is lett volna. Sajnos rengeteg ilyen lesz még az életünkben, de sajnos, tényleg csak túl kell élni. A hiány is egy borzasztó dolog, de ez teljesen más hiány, mint amikor hiányzik az anyukád, vagy a párod, mert messze vagy tőle. De akkor tudod, hogy pár nap, hét és újralátod. De mikor valaki így tűnik el, nem tudod, miért, hogyan, az teljesen más hiány. Az egy tátongó űr, amit csak sok-sok idővel lehet újra betölteni. Én ezt érzem most. És egyenlőre még nem tűnt el teljesen. Sokkal nehezebb a felejtés, ha mindennap látom, ha mindig valami emlékeztet rá. És az is nehezíti a dolgomat, hogy én nem akarom őt elfelejteni. Még nem. Még túlságosan fájna.:( Még mindig szeretem...

Tegnap kiderült, hogy egész héten nem lesz az ofőnk a suliban, mert beteg, ami azt jelenti, hogy a fizika és a matek egész hétről kihúzva!:) Pénteken lesz elvileg, de akkor pont nincs vele semmilyen óránk sem, szóval jóó.:D Tegnap kedd volt, ami azt jelenti, hogy táncii. Nagyon jó volt, mint mindig, egyre jobban imádom ezt a táncsulit.:) Egy új táncot tanultunk, ami egész könnyű volt, de közben mégsem. De jó volt na az a lényeg. Ma sem volt első két óránk, de természetesen ezt fél 8-kor tudtam meg, mikor beértünk barátnőmmel a suliba.:D Nem is mi lennénk. Matek lett volna az első, tehát az alapból kiesett, de nem voltunk biztosak benne, hogy nem lesz, szóval inkább bementünk... és aztán derült ki, hogy a magyar tanárunk sincsen, és az volt a 2. óra, szóval fasza. Mindegy, imádom, hogy akkor írják ki suliba a hiányzó tanárokat, mikor már hazamentünk, vagy aznap reggel.:D Fuck logic.
De végülis nem volt rossz nap, csak angol és kémia volt, meg duplatesi de röpiztünk egész órán, szóval nem volt rossz.
P nagyon aranyos, tesin kiesős volt a röpi (aki elbaszarintotta, leült, végére 2 ember maradt:D), és leült mellém, megfogta a kezem stb... de közben egész nap egy másik barátnőmmel van, szóval azért kicsit (nagyon) féltékeny vagyok, de nem tehetek róla, brutál féltékeny típus vagyok.:/ Nem tudok ezzek mit kezdeni. Ez van, szarul esik, de mindegy, én vagyok a hülye, hogy mindig 2 perc alatt belezúgok emberekbe... De hagyjuk is ezt.
M-el még mindig nem beszéltem, de mostmár nem is fogok szerintem egy évig. Még mindig olyan egy kicsit, mintha egy kis űr tátongana a szívemben az ő helyén, de sajnos ennek már tényleg vége. Még picit rossz, fura és különös érzés, de majd biztos elmúlik egy idő után.
Egyébként a holnapi nap sem lesz rossz, mert alapból 8 órám lenne, ebből kapásból csak 6 lesz, mert az utolsó kettő matek és ofő lenne, szóval juppi.^^ Fizika is kiesik nap közben, remélhetőleg csak felügyelet lesz, és elvileg magyar holnap sem lesz. Tehát a 8-ból 4 órám lesz normálisan megtartva, ebből az egyik infó, amin egész órán candy crushozom.:D Tehát lesz egy törim, németem és angolom. Túlélhető.:)
Holnap után Mikulás, és jeleznem kéne apámnak, hogy lökjön egy kis pénzt, mert kell farmert és cipőt vennem... nagyon remélem, hogy ad, mert ha nem akkor várnom kell karácsonyig.:( És nem akarok addig várnii, mert kell a pénz az emberkéim ajándékaira.:D
A hétvégém kicsit zűrös lesz, mert szombaton lesz suli (valami hülye tehetségnap), aztán este lesz nővérkém szalagavatója. Vasárnap nagyon remélem megyek lovagolni, és bioszt kell seggelnem, mert hétfőn 8. órában írom meg a pót-biosz tz-t.:(
Nektek hogy telnek a hétköznapok? Készültök a karira?:)

Ne kérdezzétek miért ez a címe a bejegyzésnek, de úgy érzem, ez kifejezi a mai napom hangulatát, és történéseit. A nap szokásosan nehezen indult, hétfő, korán felkelni, elkészülni stb. Első 2-3 óra tök jó hangulatban telt, jó kedvem volt meg minden. Aztán tesi se lett volna rossz, de ahogy öltöztem át tesire, elkezdett nagyon fájni a fejem. (Univerzum finom jelzései, hogy ne tesizzek haha) Tökre lüktetett meg nyomott meg minden, nagyon szar volt. De azért hősiesen lefutottam 3 patakkört. Patakkörök közben még nem is fájt úgy a fejem, de ahogy beértem tornaterembe a hideg levegőről felhevülten, úgy elkezdett fájni megint a fejem, hogy nagyon.:( Lefeküdtem az egyik padra, és úgy éreztem, hogy mindjárt felgyulladok. Lángolt a homlokom, borzasztóan fájt a fejem. Pár barátnőm nagyon édes volt, rögtön kérdezte, hogy vegyen-e nekem vizet, az segít-e.:) Mondtam, hogy az nagyon jó lenne, mert nagyon keveset iszom napközben, és valószínűleg ez is benne volt a dologban. Szóval nagyon édesek voltak, vettek nekem vizet, és a víztől tényleg sokkal jobban lettem. Aztán töri izgalmas volt, a tanár pénzfeldobással dönt, hogy kit hívjon felelni. Azért olyankor felmegy az ember pulzusa.:D Na mindegy, egyébként törin P. mellett ülök, szóval nem telt olyan rosszul az óra.:D
És most jön a nap legnagyobb sokkja. Leveleztünk órán P-vel, és tett egy nagyon erős célzást (konkrétan szó szerint leírta), hogy tudja, hogy ottaludtam M-nél. Na hát kisebb agyfagyás keletkezett nálam. Honnan tudja? Mondta, hogy hát a fülébe jutott. Hú, mondom ez remek, akkor hány embernek juthatott még a fülébe csak úgy? Iszonyat ideges lettem, neki kellett volna erről a legkevésbé tudnia... Ildi, egy nagyon jó barátnőm, aki minden M-es részletről tud, mondta, hogy nyugi, P elolvasta az én és Ildi közötti facebook üziket, és onnan tudja. Kicsit megnyugodtam, hogy akkor mégsem csak úgy hallotta valakitől, de azért nem örültem a dolognak. Mindegy, utána tök egyértelmű volt, hogy Ildivel erről beszéltünk töri utáni szünetbe, P oda is jött, hogy "Naa igen hallgatom". Hát mondom remek, de most Ildivel beszélgetünk.:D Mindegy is, durván sokkot kaptam, hogy bazmeg, honnan tudja... de még mindig van pár tisztázatlan dolog, hogy pár ember honnan tudja, hogy M-nél voltam... Mondjuk igazából már sajnos lényegtelen. 3 hete nem beszéltünk, szarik rám, én pedig próbálom őt elfelejteni. De azért elég nehéz, mert valahogy valamikor mindig feljön mint téma, meg ha szembejön, akkor már nehéz nem rá gondolni utána... Mindegy, M egy emlék marad mostmár.:) Nem túl szép emlék, de inkább szeretnék sokáig emlékezni rá, hogy igen, ő is volt valamikor, mint elfelejteni egy életre:)..........

Durva, milyen gyorsan telik az idő... már is eltelt 3 hónap a suliból, és ma van november utolsó napja.:) Nos, akárhogy is nézem, eddig a tanév totál vegyesen alakult. Rengeteg jó, és még több rossz dolog volt benne. De remélem ennél már csak jobb lesz.:) Viszont eléggé úgy érzem, hogy még nagyon semmi sem történt - aztán átgondolom, és igazából elég sok dolog... csak nem a suliban, hanem a kis magánéletemben. Sulival egy kiránduláson voltunk, az mondjuk nekem elég emlékezetes volt.:) De ennyi. Az éveket meg nagyon durván keverem. A tavalyi évre durván nem emlékszem, vagyis úgy értem, az ment el a legesleggyorsabban. De valami brutál módon. A 8 osztály csak úgy hopp már el is tűnt. Mivaan?! Ne már, ne teljen ilyen gyorsan az idő.:( A tavaly szeptemberi osztálykirándulásról totál azt hittem, hogy 7.-ben volt... de nem. Tavaly volt, csak össze-vissza keverem már az éveket. Le fogom jegyzetelni, hogy melyik évben milyen fontosabb események voltak, amíg még nagyjából tudom.:D Aztán 12-ben csak nézek, hogy elszálltak a gimis éveim.:(
Na de a lényeg amiért amúgy feljöttem, hogy megígértem, hogy folytatom az elmúlt napok, hetek (nem is tudom mióta nem voltam már:o) beszámolóját. Szóval azt hiszem valahol ott hagytam abba, hogy P-t húztam karácsonyra. És nagyon jó ötletem van, hogy mit kap, csak nem olyan egyszerűen kivitelezhető.:/ De megoldom, muszáj, mert ennek nagyon fog örülni remélem. Aztán, már nem is tudom mi történt ami említésre méltó. Tegnap voltunk tesómmal Vörösmartyn forraltborozni, ugyanis már megnyílt a vásár, szóval jó volt. Körülnéztünk még H&M-be, meg egy cipőboltba, ami számomra  a Mennyország volt! Mikulásra és karácsonyra is pénzt kérek, aztán megyek cipőt, farmert, sapit venni barátnőmmel!:) Már tudom milyen cipőt, famert és sapit szeretnék.:D Meg persze P-nek is megveszem az ajándékát, aztán még egy pulcsit is szeretnék, amin a táncsulim logója van. I am dirty dance crew.<3 Legjobb táncsuli a világon!:) Imádom, annyira jó, hogy átmentünk. Már van Dirtys pólom, de még pulcsit is szeretnék, ami 5 ezer Ft de beruházom.:) Szó szerint hahaha
Ennyi lenne, még pár újítás az oldalon, hogy az elit helyett favouritok vannak, de oda csak a kedvenceim kerülnek ki értelemszerűen, de a top starsba még mindig bárki kikerülhet!:)
Puszilok Mindenkit